A nemrég elkészült nagyméretű víz témájú mozaik képem, a Nebula Aqua megtalálta a helyét és kikerült a hátsó kert teraszára. 

Hááát, mit is mondjak kicsit tovább tartott a falra ragasztás mintha háromszor összecsaptam volna a sarkaimat, de azért sikerült. Flexibilis, vízálló csemperagasztóval rögzítettem a falra, na neeem egyedül, az nem ment volna, mert nagy is, magasra is kellett ragasztani, ki is kellett támasztani, majd röpke 45 percig tartottuk is, hogy ne szökjön meg :)
 Talán megszállottnak tűnhettem amikor egy régi fogkefével mostam le a rücskös vakolatról a kép körül elkenődött csemperagasztót. :)

A kövekek, kavicsokon, üvegeken és tükördarabokon megtörő, megcsillanó napfény igazi vakáció hangulatot ad az egésznek, ráadásul odakerült a gyerekek medencéje is, így tényleg nyaralós. Ha beköszönt az ősz, tél, akkor visszakerül oda a kerti asztal a székekkel és ha a nyár színpompája elmúlik, akkor a képen megcsillanó felnagyított gyenge napsugarakból fogok erőt meríteni egy-egy forró tea mellett. :)

Romantikus kis kertrész, sok növénnyel, virágokkal, bokrocskákkal, fenyővel, készülő kavics-ágyáskerítéssel, így a kép kicsit nyomatékot ad a mesekert hangulatának.

Ezt a témát is tudom, hogy sokan szeretitek. Na ná, igen ritka lehet az a nő, lány akinek nem dobban meg kicsit is a szíve egy szép karkötőre, egy gyűrűre, egy medálra... :)
Nekem legalábbis mindig gyenge pontom volt, szép számban gyűjtöttem mindig és most már örömmel alkotom is az egyedi darabokat.

Annyira jó érzés a nagyon nagy és a nagy mozaik projektek közötti kis szünetekben kis pihenőként egy egy ilyen  üvegbe zárt szépséget létrehozni.

A kollekciók mindig az évszak, a hangulat és az az alkalom ihleti, amikor épp megszületnek. Ezek az alábbi darabok az évzáró és a ballagások alkalmával születtek, személyre szabottan, a színviláguk, hangulatuk ezt tükrözik.

Kívánom, hogy azok, akik ajándékba kapták örömmel és büszkén viseljék sokáig, és nem csak szép emlékként, hanem szép kiegészítőként színezzék újra akár a szürke hétköznapokat, akár a nyár kánikula pompás színfoltjait.

Nagyon el vagyok maradva a feltöltendő kisebb-nagyobb szüleményeim leírásával. Ez a tipikus eset, amikor a mondával ellentétesen gyorsabban - vagyis többet járt a kezem mint a "szám" :) mert ha hiszitek, ha nem, ez a papírzsepitartó még mindig az évzáró és ballagási alkotásaim sorából van. Remélem ezt az egyszerű és annyira nem fontos részletet még nem unjátok :).

Hát mit is mondjak.... imádom a natúr, zöld növényes és kecsketejes kézműves szappanokat. Egyszer még korábban amikor még nem a míves szappanokat vásároltam, vettem egy díszcsomagolásos natúr szappant, amelyhez tartozott egy félbevágott bambuszból kreált szappantartó.  Nos ez azóta szépen szolgált a kis mosdóban, de sajnos kikezdte a víz. Nem lett baja, csak csúnya fekete lett a folytonos vizes érintkezések nyomán. Egyre csúnyábban néztem rá, nap mint nap, míg egyszer meg nem untam!

Kitettem a teraszra, a nap gyorsan ki is szárította. Szebb nem lett, de legalább elindult az újjászületés folyamata. :)

5:1 arányban kikevertem kis hobbyragasztót, és ezzel a kotyvalékkal bőven beecseteltem. Ez védi és vízhatlan réteget kölcsönöz neki. Innentől már csak pár perc választotta el az új ruhától.
Volt némi maradék csillámos akril minimozaikom, ezeket szilikonragasztóval sorba felragasztottam a felületére. Az aljára, vastagabb üveg, márványos mozaik kocka sorokat ragasztottam, akkora távolságra egymástól, hogy a bambusz ívét meg tudjam tartani. Majd hagytam száradni, és végül fehér vízhatlan fugával lezártam a réseket.

Egyszerű megoldás, gyerekkezeknek is ajánlom.