Valahogy úgy adódott, hogy el kellett telnie sok napnak, hónapnak, jönnie kellett jó sok változásnak az életemben, bennem, és le kellett csapnia egy járványnak is :D  ami karanténba zárt 2 hónapra - ahhoz, hogy megszülessen a nagy BUMM.  Ez a dolog valahogy még  INNEN indult

Van az úgy, hogy az ember dolgozik rajta, pörög, keres, kutat, a kellékek, alapanyagok, a fantázia bugyraiban .... néha mellékvágányra siklik egy-egy ötlettel, és azt érzi "ez az amit ki tudok hozni, más se tudott jobbat" .... és elkönyveli végzett ezzel, megvan az a bizonyos dolog, termék ... ez az amire a világ ámulattal, csodálattal, nyálcsorgatva vár, hogy lecsapjon... :D  Áhááá ... még most is hangosan nevetek a férfiaknak szánt tálcám agymenésein, és az ezt követő próbálkozásaimon. Naná, hogy nem rohamoztak meg a motorosbandák és a vadászegyesületek, még a pecaklubok sem, hogy tagjaik mind-mind az én tálcáimmal akarnának reggeli kávéval becsoszogni az ébredező szeretett asszonykáikhoz  :D . Nem, valahogy egyetlen pasi sem égett a vágytól, hogy megragadja a kis mozaikos korábbi tálcáim egyikét sem ...Na de most ... !!! 

Hihetetlen, ahogyan a jó ötletek magától születnek meg ...csinálom a dolgom, kávézok, egyszer csak "bekattan az agyam" és bumm, már látom is, hogy milyennek kell lennie. Nevető görcsöm lesz attól, hogy milyen egyszerű, milyen egyértelmű, és milyen eszement pasis ... igen minden porcikám tudta, érezte, hogy megszületett a termék.

Az első darabokhoz fa alapot és egyedi kézműves kerámia fogantyúkat használtam, a betétekhez meg a  Burkolatbolt.com csodaszép exkluzív mozaikjait használtam.  Hamarosan jövök több képpel, több tálcával. Addig is íme egy bemutatkozó darab :P  

Mindenkinek más a reggel. Sőt, minden reggelünk más és más lehet. Az azonban a legtöbbünk reggelében közös, hogy az ébredés elmaradhatatlan kelléke a kávé. Lehet az fekete, lehet tejes, lehet habos, lehet kapszulás és sorolhatnám ...

Mi sem bizonyítja jobban a kávé iránti elhivatottságomat, mint a Mindennapi koffeinem add meg nékem Ma  című  albumom. Ez az egész úgy kezdődött, hogy eltörött pár kedvenc kávés bögrém. Naná, hogy egyszerre .... És igen, volt hozzá közöm, és fájt, hogy használhatatlanok lettek, de ez az egész így, ebben a formában ahhoz vezettet, hogy elkezdtem ezt az albumot és azóta majdnem minden kávémat ide fel is töltöm. Így legalább megmaradnak a bögréim képei emlékben - ha netán  bárminemű vélt, vagy véletlen baleset éri. Hja.... látnátok a fészek fejemet, a komás tekintetem ahogy toporogva fotózok... mert nyilván nem ihatom meg a kép előtt. :D

Egy szó mint száz, én szeretem a reggeli kávé illatot, a hozzátartózó rituálét, és a kedves, színes, hangulatos "körítést" -  megadom a tiszteletet a kávénak, és magamnak is. Add meg te is - meglátod, jobban indul a napod is, vidámabban, kedvesebben, gördülékenyebben.

Kávézz tehát velem ... ha nem is fizikailag Velem, akkor a tálcám által :D  ... és ha nincs még Mozaikvilág tálcád, ha nem az én tálcám egyikével színesíted a napod... sebaj, színezd bármivel is, de add meg magadnak a tiszteletet.

Ha viszont szeretnél egyet a tálcáim közül, akár magadnak, akár másnak ajándékba, akkor siess, mert a szomszédod is ezt szeretné ... :)  A napokban még töltök fel újakat, mind egyedi, mind más és más. Válogass ITT: Gyere, kávézz velem!

A legjobb dolgok mindig így érkeznek... Máshonnan és máskor mint ahogyan az ember reméli. Na, de a rosszak is! :D

Sokszor van az úgy - és ez Karácsony környékén ki  is szokott csúcsosodni - hogy az ember egy olyan lényeges részletet, infót téveszt szem elől, ami ott kiabál nap mint nap az orra előtt, de valahogy ezt mégis észrevétlenül is a fontos pillanatban kizárja. Történt velem egyszer régen az, hogy az exemmel  részt vettünk egy karácsonyi családi összejövetelen. Nagy család, nagy körbeajándékozás ... mindenki bontogat, látszólag örülnek, mindenki próbálja leplezni a meglepetését, a csalódottságát, a csodálatát, az unalmát, a közönyt ... és egy jól nevelt mosolyt illeszteni az arcára. Nem fontos az, hogy kik is voltak ott, ki mit kapott, hogy reagált - nem családi regényt akarok letolni itt bárki torkán, de egy a lényeg: Az ember kibontja az ajándékot és egy pillanatra megtorpan. Majd hangosan felnevet. Nézem az arcát, majd pipiskedve belekukkolok a csomijába: Egy borotva hab. Hát, azt hiszem kb annyira döbbentem le, mintha az opera nézőterében látnék egy decens úriembert egy ananászt pátyolgatni a résre kinyitott aktatáskájában. Ismerős, ugye? :D  Nem, nem azért mert nem értékelném az igyekezetet, nem azért mert értéktelennek, vagy oda nem illőnek, vagy furának tartottam volna .... csak hááát, ez esetben a megajándékozott több mint 25 éve szakállat visel. A rokonaival igazán rendszeresen találkozott, és mégis .... Mégis a nagy igyekezetben, hogy senki ki ne maradjon, mindenki megkapja a "kötelező" ajándékát, az ajándékozónak kiesett a puzzel egyik kis, de lényeges eleme, ami pedig mindig a szeme előtt volt, és mégis ... Ciki? Hááát.... nekem az lenne :)

Tudom, ismerem az érzést, nem könnyű ajándékot kitalálni, választani, személyre szabni, nemét figyelembe venni, életkorát, érdeklődési körét, hobbiját, szükségleteit, úgy, hogy az ténylegesen öröm legyen, hasznos is legyen, és őszinte mosolyt csaljon a másik fél arcára. Ezért megtörtént velem az, hogy nagy igyekezetemben eldöntöttem, nos én gondolok majd a férfiakra is. Ja persze, feltalálom azt a bizonyos spanyol viaszt :D Mivel, hogy még mindig a tálca lázban égek, gondoltam mi sem egyszerűbb, hisz a nők imádják a tálcáimat!? Csinálok egy tálcát a férfiaknak! Húúúúú ez de jóóóóó .... Micsoda ötlet, férfias ajándék, nem megszokott ... és mégsem egy borotva hab a szakállas rokonomnak! Hallom is a tapsvihart .... Gyertek és röhögjetek velem.... én a naiv! .... :D És büszkén el is újságolom az ötletemet az életem értelmének, a tetőtől talpig férfinak. No de elmaradt a várva várt ováció, nem ölelt karjaiba a végtelen elismerés sem. De kaptam helyette egy kijózanító felismerést: " Ahaaa, minden férfi csak arra vágyik, hogy  papuccsá avanzsálják egy tálcával amelyen majd reggel viheti fel az ágyba a kávét az asszonynak.  Egy mozdulattal kasztráltad is!" 

Nos, még, ha nem is így láttam... de így jutottam el oda, hogy bár továbbra sem mondtam le teljesen az ötletemről, átgondoltam, újraterveztem - és igen is, megszülettek a pecásoknak, a vadászoknak szánt tálcáim is, csak annyi változtatással, hogy nem is őket  kell megcélozni, hanem a párjukat, aki majd ezen kínálja nekik a kávét, a felest ... :D  - És hurrá, minden a helyére kerül! :)

Hamarosan hozom is az elkészült első darabokat.

További képek az albumban: Tálcák nem csak karácsonyra