Hát így jár az akit elkap a gépszíj, vagy a mozaikláz :) ... Én esetemben sem volt megállás a járda után. Mivel kedvenc kisdögöm Sisie, rendszerint ugrik-kapar ha valaki a bejárati ajtó túloldalát merészkedik akár csak megközelíteni - na hát persze, hogy ha mehetnéke van, azt is itt és ugyan így jelzi, csak akkor nem ugat torka szakadtából!

Így nem nehéz kitalálni - és akinek van kutyája annak nem újdonság - az ajtó keretet jól összedzsuvázta, és minden törlés-mosás alkalmával csak kopott a festés, és a színe sem lett makulátlan - féltem, hogy idővel szétszedi. Jó kifogás! :))) óvjuk meg! 

Így nem volt kérdés, hogy a járdából megmaradt ép és törött járólapoknak mi lesz a sorsuk. Így megint szilánkzápor közepette törtem-zúztam a mozaik darabkákat az akorra már jóbarátommal - a kalapáccsal!

A végeredményről meg beszéljenek inkább a képek!