Valahogy úgy adódott, hogy el kellett telnie sok napnak, hónapnak, jönnie kellett jó sok változásnak az életemben, bennem, és le kellett csapnia egy járványnak is :D  ami karanténba zárt 2 hónapra - ahhoz, hogy megszülessen a nagy BUMM.  Ez a dolog valahogy még  INNEN indult

Van az úgy, hogy az ember dolgozik rajta, pörög, keres, kutat, a kellékek, alapanyagok, a fantázia bugyraiban .... néha mellékvágányra siklik egy-egy ötlettel, és azt érzi "ez az amit ki tudok hozni, más se tudott jobbat" .... és elkönyveli végzett ezzel, megvan az a bizonyos dolog, termék ... ez az amire a világ ámulattal, csodálattal, nyálcsorgatva vár, hogy lecsapjon... :D  Áhááá ... még most is hangosan nevetek a férfiaknak szánt tálcám agymenésein, és az ezt követő próbálkozásaimon. Naná, hogy nem rohamoztak meg a motorosbandák és a vadászegyesületek, még a pecaklubok sem, hogy tagjaik mind-mind az én tálcáimmal akarnának reggeli kávéval becsoszogni az ébredező szeretett asszonykáikhoz  :D . Nem, valahogy egyetlen pasi sem égett a vágytól, hogy megragadja a kis mozaikos korábbi tálcáim egyikét sem ...Na de most ... !!! 

Hihetetlen, ahogyan a jó ötletek magától születnek meg ...csinálom a dolgom, kávézok, egyszer csak "bekattan az agyam" és bumm, már látom is, hogy milyennek kell lennie. Nevető görcsöm lesz attól, hogy milyen egyszerű, milyen egyértelmű, és milyen eszement pasis ... igen minden porcikám tudta, érezte, hogy megszületett a termék.

Az első darabokhoz fa alapot és egyedi kézműves kerámia fogantyúkat használtam, a betétekhez meg a  Burkolatbolt.com csodaszép exkluzív mozaikjait használtam.  Hamarosan jövök több képpel, több tálcával. Addig is íme egy bemutatkozó darab :P  

Érdekes egy állapot az amikor az ember annyira belemerül valamibe,  hogy már eszre sem veszi, hogy a mindennapi élete során minden agyi rezdülése a rutinfeladatokon felülemelkedve a saját funkcionális életétől elkülönülve, betölti a gondolatait és önállóan gazdag színes lufiáradatként ömleszti, feldolgozza, átdolgozza, megvitatja, újratervezi a meg nem állítható százszor átcsámcsogott mindig új meg újabb ötletlavinát. A külvilág számára észrevétlenül zajlanak a monokróm napjai - az ember ugyan úgy él, alszik, kávézik, dolgozik, matat ... közben az agya meg külön életet él, mint amikor szerelmes.

 

Szóval arra gondoltam, elmondom nektek, hogy  mi is éppen az  agymenésem tárgya. :D 

 

Nos, aki követi a privát facebook fiókomat is, az már tudja, hogy erősen kávéfüggő és bögremániás vagyok. Mivel az Univerzum nemrég elém gördített egy lehetőséget, ezt megragadva, megterveztem a közelgő mozaik kiállításom anyagát - igen, adódott a téma: A mindennapi koffeinnem. :) A kávéfüggőségem és a bögremániám találkozása a  mozaikkal.  Nem is akárhogyan, hanem 3D-ben. Mindent úgy ábrázolva, ahogyan érzem, látom énemben ennek a háromszög kapcsolatnak az érintését.  Szeretem ezt az érzést... Remélem hamarosan ti is élvezitek ennek a gyümölcseit.

A következő részletekig mutatom az egyik kiállítási darabomat. Íme: 

 

Történt, hogy egy álmos szürke napon belebotlottam egy facebook posztba. Ennek hatására kaptam ajándékba egy kecses kerámia szalvétatartó alapot, a Katica Kerámiának egyetlen egy feltétele volt, hogy díszítsem ki, majd az elkészült alkotásomról képet küldjek. Már jó ideje viszketett minden porcikám, hogy visszatérjek a munkaasztalhoz, így gondoltam eljátszadozok kicsit ezzel a számomra új alappal - hiszen miért is titkolnám!? - mindenképp kicsit mást  szerettem volna felmutatni. Mondom ezt azért, mert egy sima asztali szalvétatartót általában dekupázs- vagy festéstechnikával szoktak díszíteni, nem igazán láttam mozaikosat.

Jó érzés dolgozni ezzel a letisztult alappal. Annyira teszett nekem, hogy azonnal csináltam mellé egy hozzáillő mozaikos tálcát is.

Szóval gondoltam lesznek győztesek és lesznek nyertesek ... én mindenképp nyertesnek titulálom magam, hiszen ez volt a katalizátor, mert azóta ismét teljes bedobással visszatértem az alkotói életmódhoz.

Íme most mutatom a végeredményt, a munkafolyamat, a fázisképek majd másik bejegyzésben máskor.