Tényleg van valami varázsa a munkanélküliségnek.

Neeem, nem arra az állapotra gondolok amikor a hiteltörlesztés közelgő fizetési határideje tudtán az ember belemerül a számolásba, a számlák összesítésébe, az ezekkel való sakkozásba és rájön, hogy nem akar a holnappal szembenézni .... 

Szóval inkább arra az állapotra gondolok, amikor az ember belemerül az alkotásba, és egy régen tervezett dologba fejest ugrik -  védekezési mechanizmusával felvértezve igyekszik közel agyhalottként csak azt látni, csak arra gondolni amit éppen megérint, tervez, vág, ragaszt, illeszt... elfelejtve a számlákat, a holnapot, és csak a színeket látni, érezni, létrehozni a mozaikot!

Én láttam, éreztem, terveztem - mert valami olyat szerettem volna, ami egyedi, különleges és tükrözi az egyéniségemet. Mivel a színvilága már adott volt mert korábban a párkányokat már megcsináltam és a peremét kiemeltem köcsögmintás csempe díszcsíkokkal, így  már csak be kellett szereznem pár hasonló színvilágú és fazonú mázas köcsögöt, mozaik kavicsokat válogatni hozzá.

 Előbb felragasztottam körbe a 10x10 cm-es bézs csempéket - de mivel nem volt elég, hogy az ebédlőrészt is leburkoljam, így eldöntöttem, hogy kihagyok pár kockát, és a foghíjakat megtöltöm  zománcozott kavicsmozaikokkal, amiből egyébként terveztem a tűzhely falán lévő díszítő elemet is.

 A csuprokat és a méz, illetve cukortartót Dremel multigéppel kettévágtam, és így szerves részei lettek a mozaik alkotásomnak. Nem csak érdekes és szép, de praktikus is, mert így zsebei lettek a falamnak . Sok mindent tudok tárolni bennük: kiskanál, papírzsepi, telefon stb.

Aggódtam kicsit, amikor az ebédlő részét megcsináltam, hogy a bögrék körül túl sok a színvilág, de a vaníliaszínű fuga szépen összefogta az egészet. Harmonikus lett, és barátságos. Kedvenc helyem lett, nagyszerű érzés otthon lenni, és hazaérkezni - mert azóta lett állásom is :)