Amíg a párkányra felragasztott csempék szaradtak, pihenésképp születtek ezek a mozaikos fehér tálaló tálcák. Nem, nem tévedés, hogy a mozaikok a bordás felülettel felfelé lettek beragasztva, hiszen azt már tudtam miként kell a mozaikot, az üvegmozaikot is  használni -  egyszerűen csak jobban tetszett így, és a fehér fuga kiemelite ezeket a bordákat ,így igazán pikánssá sikerültek.

A hobbi boltokban kapható szabvány fa tálcákat használtam, a legegyszerübb hagyományos üvegmozaikokkal. Palma Fa Expresz vízálló ragasztóval nem jelentett problémát az, hogy a mozaikokat a sima felületükkel ragasztottam a tálcára - és nem  maga a mozaikok rendeltetése szerint. Fehér fuga, fehér olajfesték.

A járda és az ajtókeret után fékezhetetlen vágyat éreztem, hogy ismét egy nagyobb projektbe vágjak: azaz az ablakpárkányok!

Hála az építtető hanyagságának, a kis konyha-ebédlőben egy deka csempe sem volt átvételkor - pedig ez is benne volt a műszaki leírásban, így most már utólag tényleg hálát adva - eldöntöttem, hogy amint meglesz a konyhabútor, a falakat is kezelésbe veszem, de addig mindenképp a párkányokat be kell burkolnom, mert a megbízhatóan jól szigetelő új műanyag nyílászáróknak köszönhetően, az ablakok télen szépen "izzadnak".

Sikerült néhány jópofa dekorcsempét vennem olcsón. Mivel egy légtérről van szó, de mindenképp szerettem volna kissé "kijelölni" a területeket, úgy alakítottam, hogy a konyha részen zöldes, az ebédlő sarokban meg barnás színvilág uralkodjon.

Penészölő csemperagasztót és fugát használtam. Így készült el a harmadik akkori büszkeségem (2010 nyár).

Teszek fel pár képet még a fuga nélküli állapotból is, majd az elkészült művemről is. Ja, és hogy teljes legyen a kép, csináltam a párkányokra egyforma mozaikos kaspókat.

Timi, az utolsó képeket a te kedvedért töltöttem fel, hogy lásd, mekkorák lettek azóta az árva egy szál levelek. Ezennel is köszönöm neked :)

Hát napi mozaikozási elvonási tüneteimmel küszködve, kotorászás közben rábukkantam két soha össze nem szerelt fölösleges fiókra. Kivágtam volna amikor rájöttem, hogy a fiókok alsó lapja tökéletesen alkalmas egy-egy újabb mozaik alkotás alapjaként, azaz pont megfelelne két edény alátét kísérletemnek. Móni szomszéd asszonyomtól kapott fürdőszobai maradék kerámia mozaikjait használtam. A kettő darab között annyi a nagyobb különbség, hogy egyik bézs, másik meg fehér fugával lett koronázva. Móni a fehéret választotta magának, így nekem maradt a bézs fugás. :) De hát nekem mindkettő tecc!

Tehát az edény-alátétek alapja farost lemez, aminek a nedvszívós oldalát első lépésként vízálló réteggel kezeltem ( ez lehet akár egy rész víz, 5 rész hobbi ragasztó) majd ugyan úgy csempe ragasztóval felraktam a mozaik darabkákat.
Mivel maradt még ebből a fura arany-terra kombináció mozaikból, megragadtam az alkalmat és adtam még a lendületemnek és letámadtam a kis előszobai sámlimat - amúgy is ütött-kopott volt szegény, és ráfért egy kis hálás felújítás - ezért kapott egy új fényes mozaik réteget.

Olyan kedves lett, és annyira praktikus, könnyű tisztán tartani, jól esik rá nézni. Azóta mintha mindenki többet használná! :D

Nos, még egy mozaik alkotásom, gyors lendülettel közvetlenül az előzőt követően. Ugyan az az időszak, ugyan az a technika. Nagyinak készült 2009 májusban. Most már gyakorlott szemmel ezt sem látom tökéletesnek, de ez van - tanulni csak úgy lehet, ha csináljuk.... :) És észre sem vettem amint visszavonhatatlanul beleszerettem a mozaik darabkákba, a mozaik rakosgatásba.

Óriásméretű, alapja kerámia, mázas csempe, mozaik antikolt dekor kövek, bahama beige fuga. Zöld matt akrilfestzékkel festettem.