Ez az első ilyen jellegű próbálkozásom volt, pihenésképp a nagy mozaikprojektek után, előtt , közben :).

A Szebi tanítónénijének készült ajándékba. Nem tökéletes, tudom - mármint a tál díszítése :P .... most így visszanézve a képeket, látom és zavarnak a kiabáló  "szépséghibák"- de hát idetartozik a történethez, így ezt is idetálalom, hadd maradjon meg tanulságnak, hogy ilyen lesz egy mozaik alkotás, ha a mozaikhoz használt törött mázas csempe minden darabkáinak a széleit nem csiszoljuk le! brrrr....

A tál, kézzel készített egyedi égetett kerámia - mázas csempe, kerámiamozaik, kicsi féldrága köveket és üvegkavicsot használtam a díszítéshez, fehér fugával. Külseje matt zöld akrilfestékkel festve.

Íme Marika néni tála:

Hát így jár az akit elkap a gépszíj, vagy a mozaikláz :) ... Én esetemben sem volt megállás a járda után. Mivel kedvenc kisdögöm Sisie, rendszerint ugrik-kapar ha valaki a bejárati ajtó túloldalát merészkedik akár csak megközelíteni - na hát persze, hogy ha mehetnéke van, azt is itt és ugyan így jelzi, csak akkor nem ugat torka szakadtából!

Így nem nehéz kitalálni - és akinek van kutyája annak nem újdonság - az ajtó keretet jól összedzsuvázta, és minden törlés-mosás alkalmával csak kopott a festés, és a színe sem lett makulátlan - féltem, hogy idővel szétszedi. Jó kifogás! :))) óvjuk meg! 

Így nem volt kérdés, hogy a járdából megmaradt ép és törött járólapoknak mi lesz a sorsuk. Így megint szilánkzápor közepette törtem-zúztam a mozaik darabkákat az akorra már jóbarátommal - a kalapáccsal!

A végeredményről meg beszéljenek inkább a képek!

Ma csak csodálkozom, honnan akkora önbizalom, merészség, hogy egy mozaikos kaspó és néhány kinevezett virágtartó kidekorálása után, az építtető által laza hanyagsággal térkőmentesen hátrahagyott csupasz beton járdámat ugyan azzal a lendülettel tervbe vegyem!?

Hát tipikusan mint az a kezdő aki oly keveset tud, hogy azt hiszi, hogy már mindent tud, heves lendülettel, mértéktelen merészséggel beszereztem a szükségesnek vélt alapanyagokat. 40 fokos mediterrán forróságban, a szilánkok kereszttüzében elkezdtem szétkalapálni a mozaikra való járólapokat.  Külső szemlélőként biztos van olyan ember is aki ezt látva, mazochista hajlamaim felől érdeklődött volna... Hát mi más lehet az aki fog egy kalapácsot és az új, ép járólapokat szétzúzza, utána napokig a földön térden kúszva a kánikula perzselő nyomása alatt ugyan ezeket a darabokat  többé-kevésbé egymáshoz illesztve összeragasztja!??? :)

Minden szomszéd számára, napi rutinná vált az, hogy ellenőrizte a haladást és drukkolt, hogy amikor a ház sarkához érek, akkora lendületem legyen, hogy észrevétlenül végig kúszok a közös udvaron és húzom magam után a mozaik-járdát :D

Ma már ezt is másként csinálnám - picit - de lényegében kifogástalan lett, hiszen mindenki megcsodálja, fontos tényező, hogy a második telet is nyom és sérülés nélkül túlélte ... és végül, de nem utoljára még fontosabb az, hogy nekem nagyon tetszik! :)

Így készült:

A fugával viszont kicsit bizony elszámoltam magam, és hétvége volt... így kénytelen voltam egy kis részen fehérrel fugázni - ez azóta már nem ennyire feltünő, használat közben kissé tompult a "kiemelt" rész.

Minden egy költözéssel, és egy megsérült óriás virágkaspóval kezdődött. Mivel híresen mániákus virágbuzi vagyok, és sok az élő zöld lélek a házban és ház körül, így nem engedhettem meg magamnak, hogy az egyébként jó drága óriás méretű elrepedt kaspómtól egy laza mozdulattal megváljak. Sokáig evett a penész, hogyan is menthetném meg, úgy, hogy használható legyen, és nem utolsó sorban, ne legyen tákolmány hangulatú, ha lehet, olyan legyen amire jól esik ránézni...

Hát a netet bújtam kb fél évig a mozaik témát kutatva - bevallom nem sok oldal van ahol megosztják részletesen a technika fortélyait úgy, hogy azokat egy magamfajta kezdő, egyedül és dalolva, netán kis gubanc nélkül át tudja csoportosítani ezeket a virtuális térből a rideg valóságba. Tisztelet a kivétel - mert azért itt vagyok én élő példának, a netről tanultam meg mozaikozni, fugát, habarcsot keverni.... A párom meg is jegyezte "De jó, hogy nem a vakbél gyulladásról olvastál - eddigre már az egész család vakbélmentes lenne"

Hát íme, akkor 2009 nyarán végtelenül szépnek láttam... :) szerencsére!

Na nááá, hogy egy ilyen sikerélmény után a lendület viszi az embert, és ha a szomszéd nem parkol el, akkor már az autója is mozaik burkolással lenne felvértezve - így sikerült az is, hogy a kerítést díszítő ad hoc virágtartó beton elemek is áldozatul estek az akkori alkotó lendületemnek. A képeken még fuga nélküli változatban: