Minden egy költözéssel, és egy megsérült óriás virágkaspóval kezdődött. Mivel híresen mániákus virágbuzi vagyok, és sok az élő zöld lélek a házban és ház körül, így nem engedhettem meg magamnak, hogy az egyébként jó drága óriás méretű elrepedt kaspómtól egy laza mozdulattal megváljak. Sokáig evett a penész, hogyan is menthetném meg, úgy, hogy használható legyen, és nem utolsó sorban, ne legyen tákolmány hangulatú, ha lehet, olyan legyen amire jól esik ránézni...

Hát a netet bújtam kb fél évig a mozaik témát kutatva - bevallom nem sok oldal van ahol megosztják részletesen a technika fortélyait úgy, hogy azokat egy magamfajta kezdő, egyedül és dalolva, netán kis gubanc nélkül át tudja csoportosítani ezeket a virtuális térből a rideg valóságba. Tisztelet a kivétel - mert azért itt vagyok én élő példának, a netről tanultam meg mozaikozni, fugát, habarcsot keverni.... A párom meg is jegyezte "De jó, hogy nem a vakbél gyulladásról olvastál - eddigre már az egész család vakbélmentes lenne"

Hát íme, akkor 2009 nyarán végtelenül szépnek láttam... :) szerencsére!

Na nááá, hogy egy ilyen sikerélmény után a lendület viszi az embert, és ha a szomszéd nem parkol el, akkor már az autója is mozaik burkolással lenne felvértezve - így sikerült az is, hogy a kerítést díszítő ad hoc virágtartó beton elemek is áldozatul estek az akkori alkotó lendületemnek. A képeken még fuga nélküli változatban: