Több mint négy éve kezdett irányt váltani az életem - mármint ilyen formában, hogy a kézműves alkotás teret követelt magának, eleinte csak egy icipicit, majd egyre többet és egyre komolyabban.
Ez idő alatt, tényleg sokat alkottam. De nézzük is csak mivel járt ez: sok anyagot használtam fel, és bár sokat alkottam, néha sokat is rontottam, de ennek is örültem mert ezzel tanultam, és egyre többet fejlődtem - szerencsére :)
Eleinte csak egy belső késztetésként, a magam lelki békém megteremtésére alkottam. Aztán a saját környezetem szépítésére, majd ajándékokat a barátoknak, ünnepekre a családtagoknak, a pedagógusoknak az évzárókra, aztán egyszer csak észrevettem, hogy ez az érzés alapvető létszükségleté alakult át.
- Tudom, vannak sokan mások még így ezzel :)
Mindenki eljut előbb-utóbb arra a pontra amikor érzi, felismeri, hogy ezt annyira szereti csinálni, hogy nem tud lemondani róla - és nem csak az évek alatt ráfordított anyagiak miatt. Igen, csúnya dolog felhozni, de rengeteg pénz áll egy-egy alkotó alapanyagaiban, szerszámaiban, terveiben, kísérleteiben, idejében - mire eljut egy olyan szintre, hogy az alkotásaira már mások is vágynak. Tehát az alkotó ezen a ponton megpróbál megélni abból amit szeret csinálni.
- Sokféle típusú alkotóval találkoztam, mindenki másként csinálja, de sok közös volt a legtöbben.
Gondoltam kiírom magamból azt, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtöttem eddig az értékesítési próbálkozások során. Elvonatkoztatva itt a válságtól, a gazdasági és a politikai helyzettől ( ez nem egy olyan témájú blog ) - csupán az alkotó eladási lehetőségeit latolgatom. Sorra veszem tehát ezeket:
- - több éve első eladási kísérleteim a Vaterához kötődnek - már csak azért is mert 8 évig ott dolgoztam ( én csináltam a kategóriastruktúrát, majd vezettem a kategóriamenedzser csapatot ) - de azóta ez a piactér, mint a beleolvadt kistestvére, a Teszvesz is, úgy kinőtte magát, hogy a tényleg egyedi termékek elvesztek a webes monstrum gyomrában, nem beszélve arról, hogy az ottani célcsoport sem volt csak elenyésző mértékben az akit a kézműves darabok vonzottak
- - vásárok, családi napok, szüreti napok következtek - bár köztudott, ilyen helyeken az emberek az árnyékban az asztaloknál sörözgetnek, sült kolbászt esznek, borozgatnak .... az ember azt gondolná, hol máshol lehetne eladni, ha nem ott!? De örült az az alkotó, aki 2-3 darabot el tud adni. Ismerkedési gócpontnak tökéletes, sok kedves alkotó szokott ilyen helyeken összeverődni. Összességében viszont nem éri meg összepakolni, kihurcolni mindent, majd 10-12 órát ott ücsörögni a nagy melegben, ha eső van, akkor meg bűvészmutatványként összepakolni, majd haza hurcolni. Persze, van azért olyan termékcsoport aminek ez a piaca - és alkotók akiknek megéri. Azok viszont sokkal kevesebben vannak.
- - következő lépés az olcsó vagy ingyenes asztalpénzes romkocsmák - no de itt, bár elképzelhető, hogy jobb a célcsoport egy-egy alkotónak, az ilyen helyekre az emberek mégis inni, szórakozni, beszélgetni mennek tehát ismét csak örülhet az alkotó, ha nem nullában zárja a napot.
- - Ha az alkotó olyan szerencsés, vagy szerencsétlen - ez nézőpont kérdése, akkor megtörténhet, hogy van egy megélhetést biztosító nem alkotói állása és az ottani kollégai, tudomást szereznek alkotói vénájáról, és kedvelik is az alkotásait - így ők lesznek a legbiztosabb vevők, megrendelők akik akár úgymond hitelre is rendelnek, úgy, hogy fizetéskor kifizetik. De ez a kör is hamar zárul, hisz ez a célcsoport is telítődik, szezonálissá válik, majd ritkul, elkopik, vagy az alkotó munkahelyet vált.
- - Boltokban bizományba beadott termékeknek az a hátránya, hogy ott is sok a többi termék, külön nem igazán reklámozzák, csak ritkán és szerencsés esetben, mert általában nekik mindegy melyik terméket viszi el a vevő, így szintén lassan találnak gazdára az alkotások, és közben meg az alkotó a leadottat nem tudja máshol értékesíteni sem. Ugyan ez a helyzet a webes bizományos boltok esetén is!
- - van egy magyar szakosodott webes felület is, ott saját boltot nyithatsz, van akinek bejön, másnak pedig nem. Én az utóbbiak táborát erősítem, mert személy szerint rossz tapasztalataim voltak.
- - van természetesen egy nagy külföldi szakosodott webes kézműves piac is, és pár kisebb is - ezeket itthon sokan nem használják, vagy azért mert az angol tudásuk annyira még nem kerek, hogy egy-egy szabályzatot teljesen megértsenek, vagy megfogalmazzanak, meg vannak olyanok akik nem érzik biztonságosnak, vagy úgy érzik ez bonyolult számukra, és persze, vannak akik azért szeretettel használják, hiszen a világon bármely pontján lehet valaki aki a tömérdek egyedi termék közül, pont az ö alkotását szemelte ki magának, ráadásul többet is tud kérni érte mint a hazai piacon. De viszont ezek az utóbbiak vannak jóval kevesebben.
- - saját tematikus webáruháza nagyon kevés alkotónak van, hiszen sokba kerül lefejleszteni, üzemeltetni, reklámozni, szolgáltatni és mellette még alkotni is.
- - van még a facebook is - természetesen, az utóbbi időben elterjedt, hogy az alkotók ott próbálják meg hirdetni, értékesíteni a termékeiket. Ez kétélű dolog, Itt szem előtt maradni, rengeteg időt vesz el - és itt ha néha pörög is az eladás, akkor túl sok levélfordulóba kerül egyeztetni, mert legtöbbször személyre szabott rendelést adnak le, nem a kész terméket vinnék el, munkafázisokban képek alapján rendszeresen konzultálni lépésről lépésre.... szín, minta, méret stb. És a vevő legtöbbször él is a menet közbeni módosítási lehetőségével. Ez a csomó egyeztetés az alkotó idejét rendesen megcsapolják, természetesen az új alkotások rovására.
- - sima weboldala vagy blogja több alkotónak van, de ezek nem szolgálnak leginkább bemutatkozásra, hiszen legtöbbször itt is a rendelés többfordulós levelezést jelenthet Ezeket az alkotók is gyakran megtámogatják a facebook profiljaikkal. Ezeknek a felületeknek a pozitív oldala az, hogy nem kell semmiféle díjat fizetni: sem bérleti díjat, sem regisztrációs díjat, sem termékfeltöltési díjat, sem jutalékot. De itt nem is kap az alkotó semmi szolgáltatást, pluszt, reklámot, kedvezményt.
Természetesen van aki egy eladási formára esküszik, és van aki azt mondja, több felületet, több lehetőséget kell egyszerre kihasználni, kipróbálni. Én is úgy vélem, hogy minden olyan icipici lehetőséggel kell élni, túlélni, megélni, ami nekünk bejön. ... A járáshoz sem elég egy láb!
- Engem érdekelne, hogy Te mit gondolsz!?
Kommentek