Nem, nem. Semmi erkölcstelen, semmi büntethető, semmi kőkemény fetisiszta hajlamokkal fűszerezett polgárpukkasztó dolog, még csak nem is adócsalás, ... bár lehet, hogy attól még elítélendő - vagy ha mégsem, legalább egy korbácscsapást, egy fenékbebillentést, de minimum egy letolást érdemelnék. :)
- Nos, miről is beszélek?
Mindenképp tartozom egy bocsánatkéréssel azoknak akik hűségesen a blogomat követték, követik - hálás köszönetem érte! :) . Igen - több hónapra felszívódtam - bár nem önszántamból, és nem teljesen, mert a Mozaikvilág Facebook profilját azért nem hanyagoltam teljesen el.
Sajnos, másfél évig olyan munkát voltam kénytelen elvállalni, amely munka mellett nem maradt időm és energiám úgy alkotni, ahogyan a szívem diktálja, sőt követeli - hiszen számomra az újítás alap- , az alkotás pedig létszükséglet. Szenvedtem is, hiányzott is az, hogy sokkal többet alkossak, és azt lépésről lépésre itt meg is osszam Veletek.
- No de most ennyit a rinyából!
Képzeljétek, újból itt vagyok, váltottam, változtattam és teljes gőzzel belevetettem magam valami jóba. Erről majd később!
Aki rendszeresen olvasta a firkáimat, az tudja, hogy sokszor hirtelen feje tetejére állítom a körülöttem lévő világot és onnantól kezdve olyan vagyok mint a buldózer - és mindent megmozgatok, ahhoz, hogy megvalósítsam azt ami mocorog a fejemben. :) . Nem, nem agybogár amely éppen készül éhen halni.
Alkotok, nap mint nap - és közben mégis azt éreztem, hogy valami mégsem az igazi, ezért hirtelen felindulásból nekiestem a saját kuckómnak, és átalakítottam.
- Kiürítettem, kifestettem, csináltam egy faltól-falig érő asztalt, ahol fent a TV mellett, akkor is alkothatok ha már a terasz, az udvar, a faház sötétbe borult - és nem kell szembesülni a nappaliban vonatszerencsétlenséget idéző képként a szétterített tengernyi apróságaimmal, ragasztóimmal, szerszámaimmal, amiket a gyerekeim eddig kénytelenek voltak kerülgetni .... :)
Most nem írok itt a mozaikról, az ékszerkészítésről sem, azokról az új alkotásokról sem amelyeket közben már elkészítettem - azokról a következő bejegyzésekben majd sorra írok.
Imádom az új szobámat! Még kicsit kupis, de napról napra alakul. Szeretem, és csak alkotok, tervezek, és csinálom a dolgom. Van bőven anyagom amiről írhatok, amit már megmutathatok. Jövök hamarosan a sok új dologgal, ötlettel, tippel, addig is megmutatom a szívemnek kedvesen alakuló kuckómat.
- És tényleg igaz .... Nem a házad mérete teszi azt otthonná .... hanem a szíved mérete!
_1.JPG)
Kommentek