Ma csak csodálkozom, honnan akkora önbizalom, merészség, hogy egy mozaikos kaspó és néhány kinevezett virágtartó kidekorálása után, az építtető által laza hanyagsággal térkőmentesen hátrahagyott csupasz beton járdámat ugyan azzal a lendülettel tervbe vegyem!?

Hát tipikusan mint az a kezdő aki oly keveset tud, hogy azt hiszi, hogy már mindent tud, heves lendülettel, mértéktelen merészséggel beszereztem a szükségesnek vélt alapanyagokat. 40 fokos mediterrán forróságban, a szilánkok kereszttüzében elkezdtem szétkalapálni a mozaikra való járólapokat.  Külső szemlélőként biztos van olyan ember is aki ezt látva, mazochista hajlamaim felől érdeklődött volna... Hát mi más lehet az aki fog egy kalapácsot és az új, ép járólapokat szétzúzza, utána napokig a földön térden kúszva a kánikula perzselő nyomása alatt ugyan ezeket a darabokat  többé-kevésbé egymáshoz illesztve összeragasztja!??? :)

Minden szomszéd számára, napi rutinná vált az, hogy ellenőrizte a haladást és drukkolt, hogy amikor a ház sarkához érek, akkora lendületem legyen, hogy észrevétlenül végig kúszok a közös udvaron és húzom magam után a mozaik-járdát :D

Ma már ezt is másként csinálnám - picit - de lényegében kifogástalan lett, hiszen mindenki megcsodálja, fontos tényező, hogy a második telet is nyom és sérülés nélkül túlélte ... és végül, de nem utoljára még fontosabb az, hogy nekem nagyon tetszik! :)

Így készült:

A fugával viszont kicsit bizony elszámoltam magam, és hétvége volt... így kénytelen voltam egy kis részen fehérrel fugázni - ez azóta már nem ennyire feltünő, használat közben kissé tompult a "kiemelt" rész.