A legjobb dolgok mindig így érkeznek... Máshonnan és máskor mint ahogyan az ember reméli. Na, de a rosszak is! :D

Sokszor van az úgy - és ez Karácsony környékén ki  is szokott csúcsosodni - hogy az ember egy olyan lényeges részletet, infót téveszt szem elől, ami ott kiabál nap mint nap az orra előtt, de valahogy ezt mégis észrevétlenül is a fontos pillanatban kizárja. Történt velem egyszer régen az, hogy az exemmel  részt vettünk egy karácsonyi családi összejövetelen. Nagy család, nagy körbeajándékozás ... mindenki bontogat, látszólag örülnek, mindenki próbálja leplezni a meglepetését, a csalódottságát, a csodálatát, az unalmát, a közönyt ... és egy jól nevelt mosolyt illeszteni az arcára. Nem fontos az, hogy kik is voltak ott, ki mit kapott, hogy reagált - nem családi regényt akarok letolni itt bárki torkán, de egy a lényeg: Az ember kibontja az ajándékot és egy pillanatra megtorpan. Majd hangosan felnevet. Nézem az arcát, majd pipiskedve belekukkolok a csomijába: Egy borotva hab. Hát, azt hiszem kb annyira döbbentem le, mintha az opera nézőterében látnék egy decens úriembert egy ananászt pátyolgatni a résre kinyitott aktatáskájában. Ismerős, ugye? :D  Nem, nem azért mert nem értékelném az igyekezetet, nem azért mert értéktelennek, vagy oda nem illőnek, vagy furának tartottam volna .... csak hááát, ez esetben a megajándékozott több mint 25 éve szakállat visel. A rokonaival igazán rendszeresen találkozott, és mégis .... Mégis a nagy igyekezetben, hogy senki ki ne maradjon, mindenki megkapja a "kötelező" ajándékát, az ajándékozónak kiesett a puzzel egyik kis, de lényeges eleme, ami pedig mindig a szeme előtt volt, és mégis ... Ciki? Hááát.... nekem az lenne :)

Tudom, ismerem az érzést, nem könnyű ajándékot kitalálni, választani, személyre szabni, nemét figyelembe venni, életkorát, érdeklődési körét, hobbiját, szükségleteit, úgy, hogy az ténylegesen öröm legyen, hasznos is legyen, és őszinte mosolyt csaljon a másik fél arcára. Ezért megtörtént velem az, hogy nagy igyekezetemben eldöntöttem, nos én gondolok majd a férfiakra is. Ja persze, feltalálom azt a bizonyos spanyol viaszt :D Mivel, hogy még mindig a tálca lázban égek, gondoltam mi sem egyszerűbb, hisz a nők imádják a tálcáimat!? Csinálok egy tálcát a férfiaknak! Húúúúú ez de jóóóóó .... Micsoda ötlet, férfias ajándék, nem megszokott ... és mégsem egy borotva hab a szakállas rokonomnak! Hallom is a tapsvihart .... Gyertek és röhögjetek velem.... én a naiv! .... :D És büszkén el is újságolom az ötletemet az életem értelmének, a tetőtől talpig férfinak. No de elmaradt a várva várt ováció, nem ölelt karjaiba a végtelen elismerés sem. De kaptam helyette egy kijózanító felismerést: " Ahaaa, minden férfi csak arra vágyik, hogy  papuccsá avanzsálják egy tálcával amelyen majd reggel viheti fel az ágyba a kávét az asszonynak.  Egy mozdulattal kasztráltad is!" 

Nos, még, ha nem is így láttam... de így jutottam el oda, hogy bár továbbra sem mondtam le teljesen az ötletemről, átgondoltam, újraterveztem - és igen is, megszülettek a pecásoknak, a vadászoknak szánt tálcáim is, csak annyi változtatással, hogy nem is őket  kell megcélozni, hanem a párjukat, aki majd ezen kínálja nekik a kávét, a felest ... :D  - És hurrá, minden a helyére kerül! :)

Hamarosan hozom is az elkészült első darabokat.

További képek az albumban: Tálcák nem csak karácsonyra 

Érdekes egy állapot az amikor az ember annyira belemerül valamibe,  hogy már eszre sem veszi, hogy a mindennapi élete során minden agyi rezdülése a rutinfeladatokon felülemelkedve a saját funkcionális életétől elkülönülve, betölti a gondolatait és önállóan gazdag színes lufiáradatként ömleszti, feldolgozza, átdolgozza, megvitatja, újratervezi a meg nem állítható százszor átcsámcsogott mindig új meg újabb ötletlavinát. A külvilág számára észrevétlenül zajlanak a monokróm napjai - az ember ugyan úgy él, alszik, kávézik, dolgozik, matat ... közben az agya meg külön életet él, mint amikor szerelmes.

 

Szóval arra gondoltam, elmondom nektek, hogy  mi is éppen az  agymenésem tárgya. :D 

 

Nos, aki követi a privát facebook fiókomat is, az már tudja, hogy erősen kávéfüggő és bögremániás vagyok. Mivel az Univerzum nemrég elém gördített egy lehetőséget, ezt megragadva, megterveztem a közelgő mozaik kiállításom anyagát - igen, adódott a téma: A mindennapi koffeinnem. :) A kávéfüggőségem és a bögremániám találkozása a  mozaikkal.  Nem is akárhogyan, hanem 3D-ben. Mindent úgy ábrázolva, ahogyan érzem, látom énemben ennek a háromszög kapcsolatnak az érintését.  Szeretem ezt az érzést... Remélem hamarosan ti is élvezitek ennek a gyümölcseit.

A következő részletekig mutatom az egyik kiállítási darabomat. Íme: 

 

Történt, hogy egy álmos szürke napon belebotlottam egy facebook posztba. Ennek hatására kaptam ajándékba egy kecses kerámia szalvétatartó alapot, a Katica Kerámiának egyetlen egy feltétele volt, hogy díszítsem ki, majd az elkészült alkotásomról képet küldjek. Már jó ideje viszketett minden porcikám, hogy visszatérjek a munkaasztalhoz, így gondoltam eljátszadozok kicsit ezzel a számomra új alappal - hiszen miért is titkolnám!? - mindenképp kicsit mást  szerettem volna felmutatni. Mondom ezt azért, mert egy sima asztali szalvétatartót általában dekupázs- vagy festéstechnikával szoktak díszíteni, nem igazán láttam mozaikosat.

Jó érzés dolgozni ezzel a letisztult alappal. Annyira teszett nekem, hogy azonnal csináltam mellé egy hozzáillő mozaikos tálcát is.

Szóval gondoltam lesznek győztesek és lesznek nyertesek ... én mindenképp nyertesnek titulálom magam, hiszen ez volt a katalizátor, mert azóta ismét teljes bedobással visszatértem az alkotói életmódhoz.

Íme most mutatom a végeredményt, a munkafolyamat, a fázisképek majd másik bejegyzésben máskor.

 

• Itt most bemutatok egy rockabilly poháralátét szettet.

• Az mdf alapot, 1:5 hígítású ragasztóval alapozzuk, majd száradás után a mozaikkockákat egyesével felragasztjuk. A négy sarkán a kockákat a mozaiktörő fogóval a sarkokra szabjuk, és kicsit lecsiszoljuk, hogy majd használat közben ne okozzanak sérüléseket.

• Száradás után, fugázzuk, majd lemossuk, ismét lemossuk, majd szépen áttöröljük, fényesre töröljük.Hátoldalát akrilfestékkel kezeljük, majd egy réteg lakk-al lezárjuk. Száradás után felragasztjuk a filckorongokat, így a darabjaink már készen is állnak bevetésre.