A legjobb dolgok mindig így érkeznek... Máshonnan és máskor mint ahogyan az ember reméli. Na, de a rosszak is! :D

Sokszor van az úgy - és ez Karácsony környékén ki  is szokott csúcsosodni - hogy az ember egy olyan lényeges részletet, infót téveszt szem elől, ami ott kiabál nap mint nap az orra előtt, de valahogy ezt mégis észrevétlenül is a fontos pillanatban kizárja. Történt velem egyszer régen az, hogy az exemmel  részt vettünk egy karácsonyi családi összejövetelen. Nagy család, nagy körbeajándékozás ... mindenki bontogat, látszólag örülnek, mindenki próbálja leplezni a meglepetését, a csalódottságát, a csodálatát, az unalmát, a közönyt ... és egy jól nevelt mosolyt illeszteni az arcára. Nem fontos az, hogy kik is voltak ott, ki mit kapott, hogy reagált - nem családi regényt akarok letolni itt bárki torkán, de egy a lényeg: Az ember kibontja az ajándékot és egy pillanatra megtorpan. Majd hangosan felnevet. Nézem az arcát, majd pipiskedve belekukkolok a csomijába: Egy borotva hab. Hát, azt hiszem kb annyira döbbentem le, mintha az opera nézőterében látnék egy decens úriembert egy ananászt pátyolgatni a résre kinyitott aktatáskájában. Ismerős, ugye? :D  Nem, nem azért mert nem értékelném az igyekezetet, nem azért mert értéktelennek, vagy oda nem illőnek, vagy furának tartottam volna .... csak hááát, ez esetben a megajándékozott több mint 25 éve szakállat visel. A rokonaival igazán rendszeresen találkozott, és mégis .... Mégis a nagy igyekezetben, hogy senki ki ne maradjon, mindenki megkapja a "kötelező" ajándékát, az ajándékozónak kiesett a puzzel egyik kis, de lényeges eleme, ami pedig mindig a szeme előtt volt, és mégis ... Ciki? Hááát.... nekem az lenne :)

Tudom, ismerem az érzést, nem könnyű ajándékot kitalálni, választani, személyre szabni, nemét figyelembe venni, életkorát, érdeklődési körét, hobbiját, szükségleteit, úgy, hogy az ténylegesen öröm legyen, hasznos is legyen, és őszinte mosolyt csaljon a másik fél arcára. Ezért megtörtént velem az, hogy nagy igyekezetemben eldöntöttem, nos én gondolok majd a férfiakra is. Ja persze, feltalálom azt a bizonyos spanyol viaszt :D Mivel, hogy még mindig a tálca lázban égek, gondoltam mi sem egyszerűbb, hisz a nők imádják a tálcáimat!? Csinálok egy tálcát a férfiaknak! Húúúúú ez de jóóóóó .... Micsoda ötlet, férfias ajándék, nem megszokott ... és mégsem egy borotva hab a szakállas rokonomnak! Hallom is a tapsvihart .... Gyertek és röhögjetek velem.... én a naiv! .... :D És büszkén el is újságolom az ötletemet az életem értelmének, a tetőtől talpig férfinak. No de elmaradt a várva várt ováció, nem ölelt karjaiba a végtelen elismerés sem. De kaptam helyette egy kijózanító felismerést: " Ahaaa, minden férfi csak arra vágyik, hogy  papuccsá avanzsálják egy tálcával amelyen majd reggel viheti fel az ágyba a kávét az asszonynak.  Egy mozdulattal kasztráltad is!" 

Nos, még, ha nem is így láttam... de így jutottam el oda, hogy bár továbbra sem mondtam le teljesen az ötletemről, átgondoltam, újraterveztem - és igen is, megszülettek a pecásoknak, a vadászoknak szánt tálcáim is, csak annyi változtatással, hogy nem is őket  kell megcélozni, hanem a párjukat, aki majd ezen kínálja nekik a kávét, a felest ... :D  - És hurrá, minden a helyére kerül! :)

Hamarosan hozom is az elkészült első darabokat.

További képek az albumban: Tálcák nem csak karácsonyra 

Szerző: Hamupupocska  2018.11.27. 16:40 Szólj hozzá!

Címkék: mozaik tálca ajándék ötlet üvegmozaik

A bejegyzés trackback címe:

https://mozaikvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1814394162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.